Kína egy fejlődő ország, a világ legnagyobb népességével és legnagyobb szénfogyasztásával. A „karboncsúcs és karbonsemlegesség” (a továbbiakban: „kettős szén-dioxid-kibocsátási cél”) ütemterv szerinti eléréséhez példátlanul nehéz feladatok és kihívások állnak előttünk. Hogyan vívjuk meg ezt a nehéz csatát, nyerjük meg ezt a nagy próbát, és valósítsuk meg a zöld és alacsony szén-dioxid-kibocsátású fejlődést, még számos fontos kérdést kell tisztázni, ezek egyike az, hogy hogyan értsük meg hazám kis vízerőműveit.
Tehát a kis vízerőművek „kettős szén-dioxid-kibocsátású” céljának megvalósítása nélkülözhetetlen lehetőség? Nagy vagy súlyos a kis vízerőművek ökológiai hatása? Egyes kis vízerőművek problémái megoldhatatlan „ökológiai katasztrófát” jelentenek? Túlzottan kiaknázták-e hazám kis vízerőműveit? Ezek a kérdések sürgősen tudományos és racionális gondolkodást és válaszokat igényelnek.
A megújuló energia erőteljes fejlesztése és egy új, a megújuló energia magas arányához alkalmazkodó energiarendszer kiépítésének felgyorsítása a jelenlegi nemzetközi energiaátállás konszenzusa és cselekvése, és ez egyben stratégiai választás is hazám számára a „kettős szén-dioxid-kibocsátás” céljának elérése érdekében.
Hszi Csin-ping főtitkár a Klímacélok Csúcstalálkozóján és a tavaly év végén megrendezett Vezetők Klímacsúcsán a következőket mondta: „A nem fosszilis energia 2030-ban az elsődleges energiafogyasztás mintegy 25%-át fogja kitenni, a szél- és napenergia teljes beépített kapacitása pedig meghaladja majd az 1,2 milliárd kilowattot. Kína szigorúan ellenőrzi majd a széntüzelésű erőműveket.”
Ennek eléréséhez, valamint az energiaellátás biztonságának és megbízhatóságának egyidejű biztosításához létfontosságú szerepet játszik, hogy hazám vízerőművei teljes mértékben kiaknázhatók-e, és először is kiaknázhatók-e. Ennek okai a következők:
Az első a nem fosszilis energiaforrások 25%-os arányának elérése 2030-ra, és a vízenergia elengedhetetlen. Az iparági becslések szerint 2030-ra hazám nem fosszilis energiatermelő kapacitásának el kell érnie az évi 4,6 billió kilowattórát. Addigra a szél- és napenergia beépített kapacitása 1,2 milliárd kilowatt lesz, plusz a meglévő víz-, atom- és egyéb nem fosszilis energiatermelő kapacitás. Körülbelül 1 billió kilowattóra a teljesítménybeli hiány. Valójában hazámban a fejleszthető vízenergia-erőforrások energiatermelő kapacitása eléri az évi 3 billió kilowattórát. A jelenlegi fejlesztési szint kevesebb mint 44% (ami évi 1,7 billió kilowattóra energiatermelési veszteségnek felel meg). Ha eléri a fejlett országok jelenlegi átlagát, a vízerőművek fejlesztésének akár 80%-a évi 1,1 billió kilowattóra villamos energiát is termelhet, ami nemcsak az energiahiányt pótolja, hanem jelentősen javítja vízbiztonsági képességeinket, mint például az árvízvédelem és az aszályvédelem, a vízellátás és az öntözés. Mivel a vízerőművek és a víztakarékosság elválaszthatatlanok, a vízkészletek szabályozásának és ellenőrzésének képessége túl alacsony ahhoz, hogy hazánk lemaradjon a fejlett európai és amerikai országok mögött.
A második a szél- és napenergia véletlenszerű volatilitási problémájának megoldása, és a vízenergia is elválaszthatatlan. 2030-ra a telepített szél- és napenergia aránya az elektromos hálózatban kevesebb mint 25%-ról legalább 40%-ra fog növekedni. A szél- és napenergia egyaránt szakaszos energiatermelés, és minél nagyobb az arány, annál nagyobbak a hálózati energiatárolási követelmények. A jelenlegi energiatárolási módszerek közül a több mint száz éves múltra visszatekintő szivattyús energiatárolás a legfejlettebb technológia, a legjobb gazdasági választás, és nagymértékű fejlesztési potenciállal rendelkezik. 2019 végén a világ energiatárolási projektjeinek 93,4%-a szivattyús energiatárolás, és a szivattyús energiatárolás beépített kapacitásának 50%-a a fejlett európai és amerikai országokban koncentrálódik. A „vízenergia teljes fejlesztésének” „szuperakkumulátorként” való alkalmazása a szél- és napenergia nagymértékű fejlesztéséhez, és annak stabil és szabályozható, kiváló minőségű energiává alakítása a jelenlegi nemzetközi szén-dioxid-kibocsátás-csökkentési vezetők fontos tapasztalata. Jelenleg hazám telepített szivattyús energiatározó kapacitása a hálózatnak mindössze 1,43%-át teszi ki, ami jelentős hiányosság, amely korlátozza a „kettős szén-dioxid-kibocsátás” céljának megvalósítását.
A kis vízerőművek az ország teljes fejleszthető vízerőforrásának egyötödét teszik ki (ami hat Három-szurdok-menti erőműnek felel meg). Nemcsak a saját energiatermelésük és a kibocsátáscsökkentésük hozzájárulása figyelmen kívül hagyható, hanem ami még fontosabb, az országban elosztott számos kis vízerőmű. Átalakítható szivattyús energiatározós erőművé, és nélkülözhetetlen fontos támaszává válhat egy „új energiarendszernek, amely alkalmazkodik a szélenergia és a napenergia nagy arányú hálózatba kapcsolásához”.
Országom kis vízerőművei azonban egyes területeken az „egy kaptafára épülő lebontás” hatásával szembesültek, ahol az erőforrás-potenciál még nem teljesen kiaknázott. A fejlett országok, amelyek sokkal fejlettebbek nálunk, még mindig küzdenek a kis vízerőművekben rejlő lehetőségek kiaknázásáért. Például 2021 áprilisában Harris amerikai alelnök nyilvánosan kijelentette: „Az előző háború az olajért, a következő pedig a vízért folytatott harc volt. Biden infrastrukturális törvényjavaslata a vízmegtakarításra fog összpontosítani, ami munkahelyeket teremt. Ez kapcsolódik azokhoz az erőforrásokhoz is, amelyekre a megélhetésünkhöz támaszkodunk. A vízbe, ebbe az „értékes árucikkbe” való befektetés erősíti az Egyesült Államok nemzeti erejét.” Svájc, ahol a vízerőművek fejlesztése eléri a 97%-ot, mindent megtesz annak érdekében, hogy kihasználja azt, függetlenül a folyó méretétől vagy a szintkülönbségtől. Hosszú alagutak és csővezetékek építésével a hegyek mentén a hegyekben és patakokban szétszórt vízerőműveket a víztározókban koncentrálják, majd teljes mértékben kihasználják.
Az utóbbi években a kis vízerőműveket az „ökológia károsításának” fő bűnöseként bélyegezték meg. Egyesek azt is szorgalmazták, hogy „a Jangce folyó mellékfolyóin található összes kis vízerőművet le kell bontani”. A kis vízerőművek elleni küzdelem „divatosnak” tűnik.
Függetlenül attól, hogy a kis vízerőművek két fő ökológiai előnnyel járnak hazám szén-dioxid-kibocsátásának csökkentése, valamint a vidéki területeken a „tűzifa elektromos árammal való helyettesítése” szempontjából, van néhány alapvető józan ész, amelynek nem szabad homályosnak lennie, amikor a folyók ökológiai védelméről van szó, ami miatt a társadalmi közvélemény aggódik. Könnyű az „ökológiai tudatlanságba” esni – a pusztítást „védelemnek”, a visszafejlődést pedig „fejlődésnek” tekinteni.
Az egyik az, hogy egy természetesen folyó és mindenféle korlátozástól mentes folyó semmiképpen sem áldás, hanem katasztrófa az emberiség számára. Az emberek vízből élnek, és hagyják, hogy a folyók szabadon folyjanak, ami egyenértékű azzal, mintha hagynánk, hogy az árvizek szabadon kiáradjanak magas vízállás idején, és hagynánk, hogy a folyók szabadon kiszáradjanak alacsony vízállás idején. Pontosan azért, mert az árvizek és aszályok előfordulásának és haláleseteinek száma a legmagasabb az összes természeti katasztrófa között, a folyók árvizeinek szabályozását mindig is a kormányzás egyik fő kérdésének tekintették Kínában és külföldön egyaránt. A csillapítás és a vízerőművek technológiája minőségi ugrást jelentett a folyók áradásainak szabályozásában. A folyók áradásait és áradásait az ókortól fogva ellenállhatatlan természetes pusztító erőnek tekintették, és emberi irányítás alá kerültek. Használjuk ki ezt az erőt, és tegyük a társadalom számára hasznossá (öntözzük a mezőket, lendületet adjunk stb.). Ezért a gátak építése és a víz elkerítése a tereprendezéshez az emberi civilizáció fejlődése, és minden gátak eltávolítása lehetővé teszi az emberek számára, hogy visszatérjenek a barbár állapotba, amelyben „az égre támaszkodunk élelemért, beletörődésért és a természethez való passzív ragaszkodásért”.
Másodszor, a fejlett országok és régiók jó ökológiai környezete nagyrészt a folyami gátak építésének és a vízenergia teljes körű fejlesztésének köszönhető. Jelenleg a víztározók és gátak építésén kívül az emberiségnek nincs más eszköze a természetes vízkészletek időben és térben egyenlőtlen eloszlásának ellentmondásának alapvető megoldására. A vízkészletek szabályozásának és ellenőrzésének képessége, amelyet a vízenergia-fejlesztés mértéke és az egy főre jutó tárolókapacitás jellemez, nemzetközi szinten nem létezik. Épp ellenkezőleg, minél magasabb, annál jobb. Az európai és az Egyesült Államok fejlett országai alapvetően már a 20. század közepén befejezték a folyami vízenergia kaszkádfejlesztését, és átlagos vízenergia-fejlesztési szintjük és egy főre jutó tárolókapacitásuk kétszerese, illetve ötszöröse az országomnak. A gyakorlat régóta bebizonyította, hogy a vízenergia-projektek nem a folyók „bélelzáródása”, hanem az egészség fenntartásához szükséges „záróizmok”. A kaszkád vízenergia-fejlesztés szintje sokkal magasabb, mint a Duna, a Rajna, a Columbia, a Mississippi, a Tennessee és a Jangce folyó más nagyobb európai és amerikai folyóinak szintje, amelyek mindegyike gyönyörű, gazdaságilag virágzó, és harmonikus hely az emberekkel és a vízzel.
A harmadik a folyószakaszok kiszáradása és megszakítása, amelyet a kis vízerőművek részleges elterelése okoz, ami inkább rossz gazdálkodás, mint eredendő hiba. Az elterelő vízerőmű egyfajta technológia a vízenergia nagy hatékonyságú hasznosítására, amely széles körben elterjedt itthon és külföldön. Mivel hazámban néhány elterelő típusú kis vízerőmű projektet korai szakaszban építettek, a tervezés és kivitelezés nem volt elég tudományos. Abban az időben nem volt tudatosság és kezelési módszerek az „ökológiai áramlás” biztosítására, ami túlzott vízfelhasználáshoz vezetett az energiatermeléshez, valamint az erőművek és a gátak közötti folyószakaszhoz (többnyire több kilométer hosszú). A folyók kiszáradásának és néhány tucat kilométer hosszú szakaszának kiszáradásának jelenségét a közvélemény széles körben kritizálta. Kétségtelen, hogy a kiszáradás és a száraz áramlás határozottan nem tesz jót a folyók ökológiájának, de a probléma megoldása érdekében nem csaphatunk a deszkára, nem kereshetjük az ok-okozati összefüggéseket, és nem tehetjük a szekeret a ló elé. Két tényt kell tisztázni: Először is, hazám természetes földrajzi adottságai miatt sok folyó szezonális. Még ha nincs is vízerőmű, a folyómeder a száraz évszakban kiszárad és kiszárad (ezért fordítottak mind az ókori, mind a modern Kína és a külföldi országok különös figyelmet a vízmegőrzés kiépítésére, valamint a bőség és a szárazság felhalmozására). A víz nem szennyezi a vizet, és az eltereléses típusú kis vízerőművek által okozott kiszáradás és elzáródás teljes mértékben megoldható technológiai átalakítással és megerősített felügyelettel. Az elmúlt két évben a hazai eltereléses típusú kis vízerőművek befejezték az „ökológiai áramlás 24 órás folyamatos kibocsátásának” műszaki átalakítását, és létrehoztak egy szigorú valós idejű online megfigyelőrendszert és felügyeleti platformot.
Ezért sürgősen meg kell érteni a kis vízerőművek fontos értékét a kis és közepes méretű folyók ökológiai védelme szempontjából: nemcsak az eredeti folyó ökológiai áramlását garantálja, hanem csökkenti a villámárvizek veszélyét is, és kielégíti a vízellátás és az öntözés megélhetési igényeit. Jelenleg a kis vízerőművek csak akkor képesek áramot termelni, ha a folyó ökológiai áramlásának biztosítása után többletvíz van. Pontosan a kaszkáderőművek létezése miatt az eredeti lejtő nagyon meredek, és a víz tárolása nehézkes, kivéve az esős évszakban. Ehelyett lépcsős. A talaj megtartja a vizet, és nagymértékben javítja az ökológiát. A kis vízerőművek jellegüknél fogva fontos infrastruktúra, amely nélkülözhetetlen a kis és közepes méretű falvak és városok megélhetésének biztosításához, valamint a kis és közepes méretű folyók vízkészleteinek szabályozásához és ellenőrzéséhez. Egyes erőművek rossz gazdálkodásával kapcsolatos problémák miatt az összes kis vízerőművet erőszakkal lebontják, ami megkérdőjelezhető.
A központi kormányzat világossá tette, hogy a szén-dioxid-kibocsátás csúcspontjának elérését és a szén-dioxid-semlegességet bele kell foglalni az ökológiai civilizáció építésének átfogó tervébe. A „14. ötéves terv” időszakában hazám ökológiai civilizáció építése a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére fog összpontosítani, mint kulcsfontosságú stratégiai irányra. Rendíthetetlenül követnünk kell a magas színvonalú, ökológiai prioritású, zöld és alacsony szén-dioxid-kibocsátású fejlesztés útját. Az ökológiai környezetvédelem és a gazdasági fejlődés dialektikusan egységes és kiegészíti egymást.
Hogyan kell a helyi önkormányzatoknak pontosan megérteniük és valóban végrehajtaniuk a központi kormányzat politikáit és követelményeit? A Fujian Xiadang Kis Vízerőmű jó értelmezést adott ennek.
A Fujian tartománybeli Ningde városában található Xiadang település egykor különösen szegény település volt, és Kelet-Fujianban „Öt Nem Község” (nincsenek utak, nincs folyóvíz, nincs világítás, nincsenek költségvetési bevételek, nincsenek kormányzati hivatalok). A helyi vízkészletek felhasználása egy erőmű építéséhez „egyenértékű egy tojást tojó tyúk elfogásával”. 1989-ben, amikor a helyi pénzügyek nagyon szűkösek voltak, a Ningde Prefektúra Bizottsága 400 000 jüant különített el kis vízerőművek építésére. Azóta az alsóbb párt búcsút intett a bambuszcsíkok és a fenyőgyantás világítás történetének. Több mint 2000 hektárnyi termőföld öntözése is megoldódott, és az emberek elkezdtek gondolkodni a meggazdagodás módján, létrehozva a tea és a turizmus két pilléren álló iparágát. Az emberek életszínvonalának és az áram iránti kereslet növekedésével a Xiadang Kis Vízerőmű Társaság többször is hajtott végre hatékonyságnövelést, korszerűsítést és átalakítást. Ez az elterelő típusú erőmű, amely „károsítja a folyót és megkerüli a vizet a tereprendezés érdekében”, most 24 órán keresztül folyamatosan ürítik a vizet. Az ökológiai áramlás biztosítja, hogy az alsóbb folyók tiszta és sima folyásúak legyenek, ami gyönyörű képet mutat a szegénység enyhítéséről, a vidék újjáélesztéséről, valamint a zöld és alacsony szén-dioxid-kibocsátású fejlődésről. A kis vízerőművek fejlesztése az egyik fél gazdaságának fellendítése, a környezet védelme és az egyik fél lakosságának java érdekében pontosan a kis vízerőművek ábrázolása országunk számos vidéki és távoli területén.
Az ország egyes részein azonban a „kis vízerőművek teljes körű megszüntetését” és a „kis vízerőművek kivonásának felgyorsítását” „ökológiai helyreállításnak és ökológiai védelemnek” tekintik. Ez a gyakorlat súlyos káros hatásokat okozott a gazdasági és társadalmi fejlődésre, ezért sürgős figyelmet és korrekciókat kell végezni. Például:
Az első a helyi lakosság életének és vagyonának biztonsága érdekében a főbb biztonsági kockázatok eltemetése. A világon a gátmeghibásodások közel 90%-a vízerőművek nélküli tározógátakban történik. A tározó gátjának megtartása, de a vízerőmű leszerelése sérti a tudományt, és egyenértékű a gát technológiai és napi biztonságkezelési szempontból leghatékonyabb biztonsági garancia elvesztésével.
Másodszor, azok a régiók, amelyek már elérték a villamosenergia-szén csúcsát, növelniük kell a szénalapú energiatermelést a hiány pótlása érdekében. A központi kormányzat megköveteli az adott feltételekkel rendelkező régióktól, hogy vezető szerepet vállaljanak a csúcsok elérésének céljának elérésében. A kis vízerőművek teljes megszüntetése elkerülhetetlenül növelni fogja a szén- és villamosenergia-kínálatot azokon a területeken, ahol a természeti erőforrások feltételei nem jók, különben nagy hiány keletkezik, és egyes helyeken akár áramhiány is kialakulhat.
A harmadik a természeti tájak és a vizes élőhelyek súlyos károsodása, valamint a hegyvidéki területeken a katasztrófamegelőzési és -enyhítési képességek csökkentése. A kis vízerőművek megszüntetésével számos festői hely, vizes élőhelyi park, tarajos íbisz és más ritka madárélőhely, amelyek a víztározó területétől függtek, megszűnik létezni. A vízerőművek energiaelnyelése nélkül lehetetlen enyhíteni a hegyi völgyek folyók általi erózióját és pusztulását, és a geológiai katasztrófák, például a földcsuszamlások és az iszapcsúszások is növekedni fognak.
Negyedszer, az erőművek hitelfelvétele és leszerelése pénzügyi kockázatokat generálhat és befolyásolhatja a társadalmi stabilitást. A kis vízerőművek kivonása nagy összegű kompenzációs alapokat igényel, ami számos, állami szintű szegény megyét, amelyek most vették le a kalapjukat, hatalmas adósságokba taszít. Ha a kompenzáció nem történik meg időben, az hitelmulasztásokhoz vezet. Jelenleg egyes helyeken társadalmi konfliktusok és jogvédelmi incidensek vannak.
A vízenergia nemcsak a nemzetközi közösség által elismert tiszta energia, hanem olyan vízkészlet-szabályozó és -ellenőrző funkcióval is rendelkezik, amelyet semmilyen más projekt nem helyettesíthet. Az európai fejlett országok és az Egyesült Államok soha nem léptek be a „gátak lebontásának korszakába”. Épp ellenkezőleg, pontosan azért, mert a vízenergia-fejlesztési szint és az egy főre jutó tárolókapacitás jóval magasabb, mint hazánké. Ösztönözzük a „100%-ban megújuló energia 2050-re” történő átalakulását alacsony költséggel és nagyobb hatékonysággal.
Az elmúlt évtizedben a „vízenergia démonizálásának” félrevezető tévhite miatt sok ember vízenergiával kapcsolatos ismeretei viszonylag alacsony szinten maradtak. Néhány, a nemzetgazdasággal és az emberek megélhetésével kapcsolatos nagyobb vízenergia-projektet töröltek vagy leállítottak. Ennek eredményeként országom jelenlegi vízkészlet-szabályozási kapacitása a fejlett országok átlagos szintjének mindössze egyötöde, és az egy főre jutó rendelkezésre álló víz mennyisége mindig is „szélsőséges vízhiány” állapotában volt a nemzetközi mércével mérve, a Jangce folyó medencéje pedig szinte minden évben súlyos árvízvédelmi és árvízkár-elhárítási nyomással néz szembe. Ha a „vízenergia démonizálásának” zavaró hatását nem szüntetjük meg, még nehezebb lesz megvalósítanunk a „kettős szén-dioxid-kibocsátás” célját a vízenergia hozzájárulásának hiánya miatt.
Akár a nemzeti víz- és élelmezésbiztonság fenntartásáról, akár hazám ünnepélyes kötelezettségvállalásának teljesítéséről van szó a nemzetközi „kettős szén-dioxid-kibocsátás” célkitűzés iránt, a vízerőművek fejlesztését nem lehet tovább halogatni. Feltétlenül szükséges a kis vízerőművek ágazatának megtisztítása és reformja, de ez nem lehet túlzás és nem befolyásolhatja az általános helyzetet, és nem lehet minden területen megvalósítani, nemhogy megállítanánk a nagy erőforrás-potenciállal rendelkező kis vízerőművek későbbi fejlesztését. Sürgősen vissza kell térni a tudományos racionalitáshoz, megszilárdítani a társadalmi konszenzust, elkerülni a kerülőutakat és a téves utakat, és meg kell fizetni a szükségtelen társadalmi költségeket.
Közzététel ideje: 2021. augusztus 14.
