Az előző cikkben bemutattuk a DC AC egyik állásfoglalását. A „háború” az AC győzelmével ért véget. Ezért az AC megszerezte a piacfejlődés forrását, és elkezdte elfoglalni a korábban DC által elfoglalt piacot. E „háború” után a DC és az AC versenyzett a Niagara-vízesésnél található Adams vízerőműben.
1890-ben az Egyesült Államok megépítette a Niagara Falls Adams vízerőművet. A különféle váltakozó áramú és egyenáramú rendszerek értékelésére létrehoztak egy nemzeti és nemzetközi Niagara Energiaügyi Bizottságot. A Westinghouse és a GE is részt vett a versenyen. Végül, az AC/DC háború győzelme utáni növekvő hírnevének és olyan kiváló tudósok csoportjának, mint a Tesla, tehetségének, valamint az 1886-os Great Barringtonban sikeresen tesztelt váltakozó áramú átvitelnek és a németországi Larffen erőműben egy generátor sikeres üzemeltetésének köszönhetően a Westinghouse végül elnyerte 10 darab 5000P-s váltakozó áramú vízerőmű gyártási szerződését. 1894-ben Westinghouse-ban született meg a Niagara Falls Adams erőmű első 5000P-s vízerőműve. 1895-ben helyezték üzembe az első egységet. 1896 őszén a generátor által termelt kétfázisú váltakozó áramot egy Scot transzformátoron keresztül háromfázisúvá alakították, majd háromfázisú átviteli rendszeren keresztül továbbították a 40 km-re fekvő Baffalóba.
A Niagara-vízesésnél található Adams erőmű vízgenerátorát BG Lamme (1884-1924), a Westinghouse főmérnöke tervezte a Tesla szabadalma alapján, és nővére, B. Lamme is részt vett a tervezésben. Az egységet egy négyhengeres turbina (dupla járókerekes, huzatcső nélküli) hajtja, a generátor pedig egy függőleges, kétfázisú szinkrongenerátor, 5000 LE, 2000 V, 25 Hz, 250 fordulat/perc. A generátor a következő jellemzőkkel rendelkezik:
(1) Nagy kapacitás és hosszú méret. Ezt megelőzően az egyes vízerőművek teljesítménye nem haladta meg az 1000 LE-t. Elmondható, hogy a Niagara-vízesésben található Adar vízerőmű 5000 bázispár teljesítményű vízerőműve nemcsak a világ akkori legnagyobb, egyedi kapacitású vízerőműve volt, hanem a vízerőművek kicsiből nagy méretre való fejlesztésének első kulcsfontosságú lépése is.
(2) Az armatúravezetőt először szigetelik csillámmal.
(3) A mai vízerőművek néhány alapvető szerkezeti formáját átvették, mint például a függőleges, ernyőszerű zárt szerkezet. Az első 8 csoport olyan szerkezetű, amelyben a mágneses pólusok kívül rögzítettek (forgópántos típus), az utolsó két csoportot pedig a jelenlegi általános szerkezetre változtatták, amelyben a mágneses pólusok belül forognak (mező típusú).
(4) Egyedi gerjesztési mód. Az első a közeli egyenáramú gőzturbina-generátor által termelt egyenáramot használja gerjesztéshez. Két-három év múlva minden egység kis egyenáramú vízerőműveket fog használni gerjesztőként.
(5) A 25 Hz-es frekvenciát fogadták el. Abban az időben az Egyesült Államok Ying-frekvenciája nagyon vegyes volt, 16,67 Hz-től 1000 fhz-ig. Elemzés és kompromisszum után a 25 Hz-et fogadták el. Ez a frekvencia az Egyesült Államok egyes részein hosszú időre standard frekvenciává vált.
(6) A múltban az energiatermelő berendezések által termelt villamos energiát főként világításra használták, míg a Niagara Falls Adams erőmű által termelt villamos energiát főként ipari energiatermelésre.
(7) Elsőként valósult meg a háromfázisú váltóáram nagy távolságú kereskedelmi átvitele, ami példaértékű szerepet játszott a háromfázisú váltóáram átvitelében és széles körű alkalmazásában. 10 év üzem után az Adams vízerőmű 10 darab 5000 lóerős vízturbinás generátor egységét átfogóan korszerűsítették és átalakították. Mind a 10 egységet új, 1000 LE-s és 1200 V-os egységekre cserélték, és további egy 5000 lóerős új egységet is telepítettek, így az erőmű teljes beépített kapacitása eléri a 105 000 LE-t.
A vízmotorok közvetlen váltóáramáért vívott csatát végül a váltóáram nyerte meg. Azóta az egyenáram életképessége jelentősen megsérült, és a váltóáram elkezdte szárnyalni és támadni a piacon, ami megalapozta a vízmotorok jövőbeli fejlődését is. Érdemes azonban megemlíteni, hogy a kezdeti szakasz egyik figyelemre méltó jellemzője az egyenáramú vízmotorok széles körű elterjedése volt. Abban az időben kétféle egyenáramú vízmotor létezett. Az egyik egy kisfeszültségű generátor. Két generátort sorba kötnek, és egy turbina hajt. A második a nagyfeszültségű generátor, amely egy kettős forgáspontú és kétpólusú generátor, amely egy tengelyen osztozik. A részleteket a következő cikkben ismertetjük.
Közzététel ideje: 2021. szeptember 13.
