Az elterelő típusú vízerőmű egy olyan vízerőmű, amely mesterségesen épített vízelterelő szerkezeteket (például csatornákat, alagutakat és nyomóvezetékeket) használ a folyó felső és alsó szakaszai közötti természetes szintkülönbség koncentrálására, ezáltal villamos energiát termelve.
Fő összetevők:
Beszívó szerkezet:
A folyó felső szakaszán található. Magában foglal egy alacsony gátat vagy bukóműt, amely feltartóztatja a folyóvizet és a vízelvezető csatornába tereli.
Fel van szerelve egy beömlőnyílással, szeméttárolóval és ülepítő medencével a törmelék és az üledék eltávolítására, védve a későbbi berendezéseket.
Vízelvezető csővezeték:
Ez a vízerőmű „artériája”. Lehet nyílt csatorna, nyomásmentes alagút, nyomás alatti alagút vagy csővezeték.
Feladata, hogy a vizet nagy távolságon keresztül szállítsa a beömlő műtárgyból az áramlási irányú erőműbe, viszonylag kis lejtésű hegyoldal mentén.
Nyomás alatti előtér/kiegyenlítő tartály:
Nyomott előöböl: A nyílt csatorna végén található, átmeneti műtárgy, amely összeköti a nyomás nélküli vízelterelő csatornát és a nyomóvezetéket, a víz áramlásának stabilizálására, az üledék további ülepítésére és a túlfolyás elvezetésére szolgál.
Kiegyenlítő tartály: Hosszú nyomásalagutakban egy függőleges aknát vagy tornyot szerelnek be a vízütés csökkentésére; ez pufferként működik a vízelvezető rendszer és a nyomóvezeték között.
Nyomásvezeték:
Egy zárt csővezeték, amelyet meredeken lejtőn fektetnek le a nyomástartó edénytől vagy a kiegyenlítő tartálytól, nagy sebességgel irányítja a víz áramlását a turbinához. A nagy szintkülönbség itt víznyomás-energiává alakul át.
Erőmű:
A folyó alsó szakaszán található, távol a beömlő műtárgytól. Itt található a turbina, a generátor és a vezérlőrendszer. A nagynyomású vízáram forgatja a turbinát, amely a generátort hajtja, így áramot termel.
Farokfutam:
Az áramtermelés után a víz az alvízcsatornán keresztül simán visszafolyik az eredeti folyómederbe.
Fő előnyök:
A természetes szintkülönbség teljes kihasználása: Különösen alkalmas nagy lejtésű és viszonylag kis áramlási sebességű hegyvidéki folyókon való építkezéshez, lehetővé téve a nagy vízszint (szintkülönbség) gazdaságos elérését.
Kis víztározók elöntése: Általában csak alacsony gátakat építenek, ami minimális földterület-elöntést és a lakosok kiszorítását eredményezi, viszonylag csekély hatással az ökológiai környezetre és az emberek életére.
Viszonylag rugalmas befektetés: A vízelvezető vezeték hossza és átmérője szakaszosan építhető a domborzat és a rendelkezésre álló források szerint.
A folyó természetes vízhozamának minimális megváltozása: A vízbeömléstől lefelé eső folyómeder (az alvízi kifolyási pontig) csökkenhet a vízhozam, vagy akár ki is száradhat, de ez az ökológiai vízhozam felszabadításával mérsékelhető. Fő hátrányok:
Rendkívül érzékeny a természetes lefolyási ingadozásokra: A korlátozott víztározó-kapacitás miatt az energiatermelés közvetlenül függ a folyó természetes vízhozamától, ami instabil energiatermelést eredményez a nedves és száraz évszakokban.
„Csökkentett vízhozamú szakaszok” jelenléte: A vízkivételi hely és az erőmű közötti eredeti folyómeder jelentősen csökkenti a vízhozamot, vagy akár ki is száradhat, ami potenciálisan hatással lehet a parti ökoszisztémára és a tájra.
Magas geológiai követelmények: A nagy távolságú elterelő alagutaknak összetett hegyvidéki terepen kell áthaladniuk, ami nagyobb geológiai kockázatokhoz (földcsuszamlások, vízbetörés) vezet az építés során.
Kissé gyengébb működési rugalmasság: A nagy víztározós erőművekhez képest gyengébb a hálózati terhelés változásaira való gyors reagálási képessége.
Alkalmazási forgatókönyvek:
Hegyvidéki területeken található kis és közepes méretű folyók, különösen a meredek lejtésű és természetes kanyarulatú folyószakaszok (ahol a mederkiegyenesítéssel jelentős vízhozam érhető el).
A kaszkádszerű vízerőmű-fejlesztés egyik szakaszaként.
Magas környezetvédelmi követelményeknek kitett területeken, ahol nagymértékű árvíz nem megengedett.
Közzététel ideje: 2025. dec. 19.
